battagergo

2010. Április 30.
6 és fél éve veretlenek vagyunk a zöldekkel szemben!

Reggel 7.06-os vonattal indultam el Budapestre. Tudtam, hogy más ez a nap mint a többi. Amit igazán furcsálltam, hogy álmodtam is a derbivel kapcsolatban, pedig nem nagyon szoktam ilyesmikről.
Táskában 2 sál, egy póló, rajtam a lila cipőm és a zsebemben a tikett.
Az egyetemen sem tudtam már nagyon koncetrálni, csak a meccs járt a fejemben.

Néztem az órám... Fél kettő... Fél három... HÁROM! Indulás ki városkapuhoz, Andrisékkal találkozó már fél négykor. Nem kell várnom egyedül.
Kiértem a városkapuhoz. Nem voltunk még sokan. Kb. 300an lehettünk még kinn, persze a két kocsma fullon. Legurítottunk mi is két-három sört.

Eljött a fél öt. Találkozás sok baráttal, ismerőssel. A rohamdroidok betereltek minket egy kordonnal elkerített övezetbe, ahova csak érvényes jegy birtokában mehettél. (Persze, ha kiadtad a jegyed, akkor a másik is be tudott jönni.) Letereltek a metrohoz, ami csak ránk várt, várakoztatták a budapesti népet miattunk rendesen. Mint kiderült, nem is lett elég az egy metro szerelvény, küldeniük kellett egy másikat. Teljes korrekt viselkedést mutatva, énekelve, ugrálva, szidva az ellenséget megérkeztünk egy 25 perces, 35-40 °C-os utazásból Népligetbe. Persze, hogy mi is az első turnussal mentünk, a gombos tű eseten forgott fenn. Kiszálltunk, bevártuk a következő metrot. INDULJUNK MÁR!

Egy 10 perces tortúra volt, mire a fakabátok engedték, hogy meginduljunk. MENJÜNK MÁR!

INDULÁS! Mindenki bőszebb, mint szokott lenni. De mi legyen egy ilyen napon? 4 éve vártunk erre a meccsre. Megérkeztünk a majomketrechez. Látjuk a fényt. Az első 5 sor elkezd rohanni, az ütősebb brigád tolakszik előre, már látjuk a pályát...
És akkor jön a sorosüveg zuhatag. A legundorítóbb módon támadnak a tetvek. Hátulról, korrektül. Hogy puszutlna meg mind. Szerencsére kettőnél több nem talál. Ennyit a rendőri biztosításról. Most kérdezem, akkor miért nem jöhet mindenki amikor akar? Ennyit ha vagyunk 500-an mi is meg tudunk tenni magunkért.

Na de fél 6-ra benn vagyunk a stadionban. Rozsdásodik minden, koszos, épülhetne már az a Tesco... :-)
A büfé kinyitott előbb, a wc is, ebben korrektek voltak, az előzetes riogatásokkal ellenben. Szép lassan csordogált az idő, mi a springer szobor felőli kerítésnél álltunk. Ment a zrika a V.I.P-soknak, a szőke kurvának, a kis szoknyás ribancoknak, mátyusnak és a divatmajom dzsudzsáknak. Hát az hogy nézett ki? Zöld hosszú újjú póló és rá egy atléta? EMBEREK? Hollandiában ez a divat?
 

18.15. Kijön Tomi és Szabi melegíteni. Utánuk nem sokkal a makik... Lipicai nem jött, arra tippelünk, hogy az ügetőn nyargalt még... Majd megjöttek a srácok. Látszott rajtuk a magabiztosság, én mégis be voltam szarva. 2003. november 29 óta nem kaptunk ki a zöldektől.

18.55. Játékos kijáróban mindenki.

19.00. Elindult a meccs. Vendégszektor fullon (1500 fő- 1200 jegyet kaptunk, ami rekord idő alatt, keddig el is fogyott :-), már a 15 perccel kezdés előtt zúgnak a nóták. 
Rajkó ziccer, makiknak kapufa, de KABÁT ÉRKEZIK!!! Barczi letette a, Kabát lő: GÓÓÓL! Most is borzongok, ha eszembe jut. Fieszta! Felrobban a kis kanyar! 8000 paraszt kussol. Micsoda élmény.

Második félidőben egy-két helyzetünk volt, rósa mindent kihagyott, ezúttal is csókoltatom. Kassai lefújja, kezdetét veszi az ÖRÖMÜNNEP!! 



Zeng a meccs közben slágerré vált Óóóóóóó Óóóóóóóó Óóóóóóóó c. dal, ÜNNEPEL AZ EGÉSZ VÁROS, a tábor Mészöly Gézát élteti, miközben már a stadionban egymást verik a makik, az utcán meg is késelik saját szurkolótársukat. Hajrá!

Egy 45 perc múlva kinn is elült a vihar, dolgozott a vízágyú és a könnygáz, ami nekünk is bejött a stadionba persze. A z aluljáróban szinte elviselhetetlenné vált a könnygáz, amin a robotzsaruk csak röhögtek, hogy szenvednek. Utána még parasztkodtak a rendőrök egy sort velünk, és végül mindenki visszajutott Városkapuhoz.

A fradistáknak volt egy "remek" koreójuk ismét ("Markunkban az ellenség - pályán, utcán-") kivitelezés szintén gyatra szerintem. Ugyanaz az erőszakot kifejező munka. Szánalmas. Valamint ami említésre méltó még, hogy a második félidő elején sikerült egy lila színű füstöt begyújtaniuk, amihez szintén hatalmas gratuláció jár.

Nálunk a meccs után úgyérzem megjött a megbocsátás, de még sok a tüske a táborban. Mindenesetre az év - sajnos, hogy ez - legfontosabb meccsét megnyerték a srácok! 

SZÉP VOLT FIÚK!